Végérvényesen ráfordultunk az év utolsó napjaira, így percről-percre közeledik minden ünnepek ünnepe, a szaloncukorba, villódzó fényekbe és Normand fenyőbe oltott karácsony. Emlékszem gyermekkorom karácsonyaira, amikor izgatottan álltunk a nagyszülőknél a lezárt nappali ajtajában és leskelődtünk befelé az üvegen keresztül. Majd egyszer csak megszólalt az öreg csengő, a recsegő bakeliten pedig ropogva felcsendült a Mennyből az angyal. Papa kinyitotta az ajtót, és mint Charlie előtt a csokigyár kapuja, feltárult előttünk a csodálatos látvány, a villogó, színes karácsonyfával, alatta pedig a temérdek ajándékkal. Együtt énekeltük a karácsonyi dalokat, kamaszként csak fejlesütve, az utóbbi években pedig már bizony a könnyeinket nyelve, szipogva. A családi éneklés végén Mamikám felnézett párás tekintettel és Boldog Karácsonyt kívánt mindenkinek. Emlékszem akkoriban még szenteste megállt az élet, a buszok sem nagyon jártak, egy teremtett lélek nem volt az utcán és a lakótelep összes ablakából a KGST piacon beszerzett izzósorok villódzása vetett színes árnyakat a havas utcákra.

Ma már ez az ünnep is más lett kicsit. Már október végétől villognak a bevásárló központok kattogásra késztetve az emberi agyakat, hogy vásárlás, vásárlás, vásárlás. Decemberben már embertömegek mindenhol, tapintható feszültség és agresszió az utakon, a tömegközlekedési eszközökön. Mindenki rohan, mindent el kell intézni, még fa sincs, milyen fa, ráérazmég, mit vegyünk a nagyinak, a halat megvetted már, kiszállítanak karácsonyig… Ismerős ugye?

Nagyon szomorú, hogy a kihalt havas utcák és a közös családi éneklés helyett a mértéktelen fogyasztásról és a költekezésről szól az ünnepek ünnepe. Rohanó világunk, az online élettér megváltoztatta a készülődés hangulatát is. Egyre többet látni a közösségi oldalon, illetve hallani úton-útfélen, hogy semmi karácsonyi hangulatom nincs, a hátam közepére kívánom az egészet, úgysem szól másról az ünnep, mint az idióta rokonokról, nem érdekel az egész, úgyis csak jól összeveszünk.

Valószínűleg én kaptam erős alapokat gyermekkoromban, de én még mindig izgatottan állok ott Papánál az üvegajtó előtt. Igenis várom, hogy lelassuljunk egy kicsit, hogy végre megszólaljon az öreg csengő, recsegjen a Mennyből az angyal és újra feltáruljon a mesevilág ajtaja. Ha van kivel állnod a fa alatt, ha van kinek a kezét megfognod, ha van, akit szívesen átölelsz és párás szemmel ránézve azt tudod mondani, hogy boldog karácsonyt, az az igazi ajándék és nem a karácsonyi emberkertben megvásárolt csilli-villi akármi. Az ünnep nálam azt jelenti, hogy együtt vagyunk, hogy végre találkozunk, hogy végre van időnk két mondatnál többet beszélni egymással, hogy van időnk egy kicsit azokra gondolni, akik már nem lehetnek velünk. Vagy azért, mert az élet elsodort minket egymástól, vagy azért mert Ők már egy-egy felhőn ülve hallgatják velünk a Mennyből az angyalt.

Így hát minden kedves olvasónak csak azt kívánom, hogy legyen melletted valaki holnap este, akit szeretettel átölelhetsz a fa alatt, legyen valaki, akit felhívhatsz és jusson két perced azokra is, akik egy másik országban, egy másik földrészen, vagy egy másik világban ünnepelnek veled. Közhely, de mégis igaz, még ha hajlamosak vagyunk is elfelejteni, de nem szól ez másról, mint a szeretetről.

Szeretetteljes, Békés Karácsonyt mindenkinek!