freekari

Honnan jöttem, merre tartok én

2020. jan 13.

Ház, amely betön kézzel átölel

írta: gyetkari
Ház, amely betön kézzel átölel

Huhh, életünk legnehezebb időszakát éljük. Történt ugyanis, hogy 2018 remekül sikerült nyara után eldöntöttük, hogy belevágunk a lakásvásárlás gyönyörű és örömteli folyamatába. Ekkor még nem tudtuk, hogy ezzel gyakorlatilag egy, a világ legdurvább vidámparkjait megszégyenítő hullámvasútra váltunk jegyet és olyan drasztikus párkapcsolati tréningbe csapunk, amihez képest Csernus doki stílusa maga a könnyed lélekmasszázs. És igen, ez egy 2020-as írás….

Már az ingatlan kiszemelése sem ment egyszerűen, hiszen az évek alatt megszeretett Dunakeszin esélyünk sem volt olyan lakást találni, amilyet szerettünk volna. Ezeket ugyanis olyan áron mérik, amennyi pénz nemhogy nekünk nincs, de szerintem egy Fejér megyei falut leszámítva a ...

Tovább Szólj hozzá

2018. jún 05.

Alattam egy másik világból több van

írta: gyetkari
Alattam egy másik világból több van

Szokták mondani, hogy minél nehezebben jön össze valami, az annál maradandóbb élményt ad, annál jobban sikerül. Hát, az idei nyaralásunkra ez abszolút igaznak bizonyult. Valamikor télen döntöttük el, hogy az idei nyár nem telhet el anélkül, hogy a Törpe kicsi testét tengervízbe mártanánk. Ez az ártatlan gondolat-csíra végül éjszakákba nyúló internetezésben öltött testet és szerintem mindkettőnknek volt olyan pillanata, amikor azt éreztük, hogy hagyjuk a francba az egészet. Hál istennek, nem így történt és számos lehetőség, variáció és lefoglalt, majd még időben visszamondott szállás után Korfu szigete illetve az Aeolos Beach szálloda maradt a csőben.
20180517_094157.jpg

Hogy a célegyenesben is legyen egy hajtűkanyar, indulás előtt három ...

Tovább Szólj hozzá

2017. okt 03.

Nincsen a sors könyvébe semmi írva, a sors egy analfabéta

írta: gyetkari
Nincsen a sors könyvébe semmi írva, a sors egy analfabéta

Van az úgy, hogy az ember eltervez dolgokat, amik aztán persze nem úgy alakulnak, mint ahogy azt elképzelte a tervezés folyamán. Ember tervez, ugye… No, valami hasonló történt velünk is, frankón elterveztük ugyanis, hogy jövő tavasszal bölcsibe íratjuk Marcit. Egyrészt, hogy korosztályának megfelelő társaságba kerüljön, mivel szégyenszemre én már nem tologatom olyan elánnal a kisautókat, mint harminc évvel ezelőtt és a járműves könyvet is elunom a második átlapozgatáskor szemben Marcival, aki töretlen lelkesedéssel suhan át napjában legalább ötvenszer ugyanazon a két-három színes könyvön. A bölcsi mellett szólt továbbá, hogy szerettük volna Anyát tehermentesíteni egy kicsit, hogy szépen lassan ráfordulhassunk az öcsi/hugi ...

Tovább Szólj hozzá

2017. júl 03.

A füvek, a fák, a mezők, a virágok #2

írta: gyetkari
A füvek, a fák, a mezők, a virágok #2

A félig-meddig pihenőnappá avanzsált gleccser-túrát követő napon Villach felé vesszük az irányt, a szállodában fellelhető programajánlók ugyanis egy alpesi úttal kecsegtetnek, amely állítólag gyönyörű és az alföldön nevelkedett sofőröknek sem jelent megoldhatatlan feladatot a leküzdése. Én magam sem tudtam volna jobban eladni ezt a programot, szóval hajrá, ott a helyünk!

dsc_3647_re.jpg

Az alpesi túraút megtalálása nem jelent gondot, jól ki van táblázva, lehetetlen eltéveszteni. Karintia kártya birtokában ezt is ingyenesen vesszük igénybe, egyébként fizetős a panoráma út használata. Az egész egy lezárt szerpentin-szakasz, amely tényleg könnyen autózható és az út mentén körülbelül 10 pihenőhely van kialakítva, ahol a látvány miatt ...

Tovább Szólj hozzá

2017. jún 12.

A füvek, a fák, a mezők, a virágok #1

írta: gyetkari
A füvek, a fák, a mezők, a virágok #1

Hosszas várakozás után elérkezett az első igazi közös nyaralás ideje. Egy hét a távoli Karintiában, a béke, a nyugalom, a 3000 méteres hegycsúcsok és a mesés, kék színben csillogó alpesi tavak birodalmában. Ha valamikor, akkor most igazán ránk fér a pihenés és az együttlét.

20170528_150723.jpg

Az indulás napját a dunakeszi Napsütötte pékségben kezdjük, hogy a szuper nyaralásnak egy nem kevésbé szuper reggelivel vágjunk neki. A hely és a reggeli is fenséges, szeretném, ha minden nyaralás itt indulna ezentúl. A monoton autózást Szombathely mellett Jákon szakítjuk meg, hogy szemügyre vegyük a méltán híres román kori templomot. A templomkertbe lépés előtt egy szerencsétlen mozdulat következtében a Törpe mutató ujja fékezés nélkül ...

Tovább Szólj hozzá

2017. ápr 25.

Ez is csak egy nap, nem a világ vége!

írta: gyetkari
Ez is csak egy nap, nem a világ vége!

Azt hiszem, túl vagyunk a leghosszabb napon, mióta kis családunkban az egy főre jutó jövedelem számításához a hármas számot kell a nevezőbe írni. Szükségessé vált ugyanis egy rutin sebészeti beavatkozás a mi kis Manónknál. A rutin beavatkozást úgy kell elképzelni, hogy rutin az orvosi stábnak, de valójában testi-lelki trauma egy tíz hónapos babának és rémálom a szülőknek. A beavatkozás szükségességét már a születést követő első orvosi vizsgálat megállapította, ugyanakkor volt arra némi sansz, hogy az első hat hónapban magától megoldódik a probléma. Azóta kiderült, hogy természetfeletti csoda kellett volna ehhez, de mi reménykedtünk benne, hogy megúszható a dolog. Hát sajnos ebben az esetben a remény csak remény maradt, ...

Tovább Szólj hozzá

2017. feb 13.

Apám a víz, anyám a tűz

írta: gyetkari
Apám a víz, anyám a tűz

Óriási nyomás nehezedett a vállamra az elmúlt hetekben, mivel Anya folyamatosan kérdezgette, hogy mikor lesz már új olvasni való a blogon, hiszen nem tehetjük meg a népes rajongó táborral, hogy ilyen hosszú ideig szellemi táplálék nélkül hagyjuk őket. Arról nem is beszélve, hogy mit fog szólni Marci, ha pár év múlva idetéved és azt látja, hogy a születését követően annyira unalmas volt az életünk, hogy még egy nyúlfarknyi bejegyzést sem tudott Apa megtölteni az élményekből. Hát ettől mi sem áll távolabb, mint az igazság… Úgyhogy kezeket a paplan fölé, egy-kettő-három és már indul is a történetmesélés.

20161123_195818.jpg

Több mint nyolc hónap telt el azóta, hogy a fertőtlenítőszagú kórteremben üldögéltem Anya ágya mellett, a ...

Tovább Szólj hozzá

2016. júl 21.

Te vagy, aki az életnek értelmet ad

írta: gyetkari
Te vagy, aki az életnek értelmet ad

A születésed és a blog bejegyzés között eltelt idő is bizonyítja, hogy nagyot fordult velünk a világ 2016. június 5-én vasárnap 15:10 perckor :)

Pedig a terminus túllépés miatt az a nap is úgy indult, mint az előzőek, be kellett mennünk a kórházba, hogy meghallgassuk a szívverésedet és hogy Ildikó - a szülésznő - megvizsgálja Anyát egy csipogó, zörgő szerkezettel. Reggeli időpontot kaptunk, gyakorlatilag ébredés és egy soványka reggeli után el is indultunk, azt tervezgetve, hogy a vizsgálat után hol fogunk ebédelni egy nagyot. Biztosak voltunk benne, hogy ezen a napon még nem fogunk téged megpillantani, az volt a terv ugyanis, hogy Anyának másnap kell befeküdnie a kórházba és majd csak kedden kapsz egy kis mesterséges noszogatást a ...

Tovább Szólj hozzá

2016. máj 20.

Ülök csendben és csak várok rád!

írta: gyetkari
Ülök csendben és csak várok rád!

 

Kedves Marci!

Anyával az élet legnagyobb csodájának voltunk szemtanúi az elmúlt hónapokban: a szemünk előtt lett egy 11,7 milliméteres almamagból előbb egy "kisbéka", majd egy több mint 3 kilóra becsült kisember. Tudom, neked sem volt izgalommentes ez az időszak, hiszen szépen ki kellett fejlesztened az összes szervedet, meg kellett tanulnod, hogyan kell a zsinórt rángatni ahhoz, hogy Anya finomabbnál finomabb falatokat küldjön le neked. Volt amikor nem hagytunk pihenni, valami zörgő, morgó, imbolygó alkalmatossággal utaztunk hosszasan, hirtelen fékezésekkel, rázós kátyúkkal szabdalt utakon. Máskor meg mérhetetlenül unalmasak voltunk, szótlanul feküdtünk az ágyban pont akkor, amikor neked leküzdhetetlen vágyad támadt átmozgatni a kis ...

Tovább Szólj hozzá

2016. már 24.

Közben fontos nevetni és nem hogyha már vége!

írta: gyetkari
Közben fontos nevetni és nem hogyha már vége!

Napjaink rohanó világában mindannyian tekerjük a mókuskereket és különböző, remegve várt pillanatoktól reméljük, hogy majd jól kiszakítanak minket a szürke hétköznapokból. Hú, bárcsak hétvége lenne, bárcsak már itt lenne a „négy-nap”, bár jönne már a karácsony, bárcsak már lejutnánk a Balatonra, a telekre, a tengerhez, illetve a kedvenc mindközül, bárcsak nyernénk a lottón. Aha, aztán egyszer csak eltelt a hétvége, vége az ünnepeknek, áll az ember vasárnap este az M7-esen a dugóban és már azon kattog az agya, hogy mi a következő pillanat, amit várni lehet… Közben pedig úgy suhannak el mellettünk a szebbnél szebb pillanatok, hogy az ember észre sem veszi őket….

Így amikor túltettük magunkat a babavárás első ...

Tovább Szólj hozzá

süti beállítások módosítása