Kedves Marci!

Anyával az élet legnagyobb csodájának voltunk szemtanúi az elmúlt hónapokban: a szemünk előtt lett egy 11,7 milliméteres almamagból előbb egy "kisbéka", majd egy több mint 3 kilóra becsült kisember. Tudom, neked sem volt izgalommentes ez az időszak, hiszen szépen ki kellett fejlesztened az összes szervedet, meg kellett tanulnod, hogyan kell a zsinórt rángatni ahhoz, hogy Anya finomabbnál finomabb falatokat küldjön le neked. Volt amikor nem hagytunk pihenni, valami zörgő, morgó, imbolygó alkalmatossággal utaztunk hosszasan, hirtelen fékezésekkel, rázós kátyúkkal szabdalt utakon. Máskor meg mérhetetlenül unalmasak voltunk, szótlanul feküdtünk az ágyban pont akkor, amikor neked leküzdhetetlen vágyad támadt átmozgatni a kis tagjaidat. Hidd el, idekint ettől sokkal nagyobb kalandok és izgalmak várnak. Bízom azért benne, hogy Anya csilingelő nevetését és Apa dörmögő hangját te is hallottad odabent és ha kijössz, meg fogsz minket ismerni.

Igen, ugyanis lassan itt az idő, hogy előbújj a kis fészkedből. Már biztosan te is érzed, hogy szűkebb odabent a hely, nem férsz el kényelmesen, Anya pedig már egyre nehezebben bír el téged. Nem árulok zsákbamacskát, nem lesz könnyű kibújni az odúból, rázós lesz az út, meg kell dolgoznod majd neked is a sikerért. Ráadásul korábban soha nem látott világosság és cudar hideg vár idekint, de egy percig se aggódj, egyből Apa karjaiba kerülsz és onnantól kezdve mindig vigyázni fogok rád.

Talán soha nem lehet 100%-osan kijelenteni, hogy felkészültünk az érkezésedre, de nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy jó helyre érkezel, minden szükséges földi jó és egy tündéri barna plüss mackó vár rád a kis szobácskádban. No meg két felnőtt testbe rejtett gyerkőc-ember, akik minden bizonnyal semmit nem fognak belőled látni az első másodpercekben a könnyeiktől. De örömkönnyek lesznek ezek, ne félj, hiszen már nagyon várunk. Szeretnénk megpillantani téged, végre a karjainkba fogni és az első puszikat a pofidra nyomni.

Várunk, hogy elindulhasson életünk legnagyobb kirándulása. Várom, hogy együtt fedezzük fel a világot és persze önmagunkat. Hidd el, hogy nagyon sokat fogunk egymástól tanulni. Te tőlünk, mi pedig tőled. Eleinte pont olyan esetlenek leszünk, mint te magad, úgyhogy kérlek, légy velünk türelmes, igyekszünk pikk-pakk belejönni a dolgokba. Izgatottak vagyunk mind a ketten, Anya a világrajöveteledtől, az ismeretlen fájdalmaktól tart, én pedig attól, hogy megfelelő támasza leszek-e ott anyának, neked pedig olyan apád, amilyenné válni szeretnék.

Szóval, kedves Marci, szerelmünk első kis gyümölcse, izgatottan bár, de úgy érzem felkészülve és nagy-nagy szeretettel várjuk, hogy megérkezz végre közénk és két lábbal felrúgd az eddigi életünket!

Sok puszival és meleg öleléssel várunk:

Anya és Apa